Férfivélemény: Apuci kicsi lánya - avagy amikor a fagyi visszanyal!

- Bizony megfordul és ezzel együtt az apák is kifordulnak önmagukból – meséli Zénó, a tetkós, szakállas, kigyúrt harmincas apuka.

Zénó a lányos apák gyöngye, de tényleg. Pelenkát cserél, fürdet, gügyög, ha kell, és rengeteget játszik a féléves Erikával, délutánonként, amikor a munkából hazaér.

- Nem is tudom, egy kislány valahogy más. De az is lehet, hogy most érkeztem meg igazán az apaszerepbe – folytatja miközben a grillen sülnek a kolbászok, tarják, a kertben pedig a sikítozva rohangálnak a baráti társaság gyerekei.

- A fiam vagány kölyök, midig is az volt. A születésétől kezdve érvényesítette az akaratát, én pedig büszkén néztem, ahogyan fejlődik. Őt lehetet nyúzni, úgy igazán fiúsan játszani vele, mert bírta az ilyen dolgokat. Meg persze ott volt az autózás, a legózás, a kismotorozás, aztán a futóbringázás, mind-mind olyan fiús dolog. Ő nagyon vadul játszott, szinte semmi félelemérzettel nem rendelkezett, óvni, védeni sem nagyon kellett. Vagy lehet, hogy csak én éreztem így, mert fiú... - von vállat.

Aztán megszületett a lányom és abban a percben, amikor a kezembe fogtam éreztem, hogy ez valami egészen más kötelék, mint amit a fiammal alakítottam ki. Nem jobb, nem rosszabb, nem erősebb, nem gyengébb... egyszerűen MÁS.

A fiammal olyanok vagyunk, mint egy falka. Meg akarom tanítani mindarra, amit tudok és mindarra, amit úgy érzem, tudnia kell. Ő a haverom, a cinkosom, amellett, hogy a falkavezér persze én vagyok – nevet. A lányom, az más. Őt óvni akarom.

Hülyén hangzik, de valóban ő apuci kicsi lánya. Úgy érzem, a fiam az én folytatásom, de a lányom egy hercegkisasszony, akit legszívesebben egy toronyszobába zárnék, hogy mindentől megóvjam. Persze a fiamat is meg akarom óvni a világban található nem túl szép dolgoktól, de férfiként azt is tudom, hogy a lányom sokkal kiszolgáltatottabb, mint a fiam. És nem kell itt szörnyűségekre gondolkodni, csak egy szimpla szerelmi ügyet vagy párkapcsolatot alapul venni. Én sem voltam mindig angyal... bántottam már meg lányt és nem kevés könny szárad a lelkemen. Most azonban a fagyi visszanyal! Előre félek attól, amikor a kicsi lányom randizni kezd. Amikor először törik össze a szívét. Amikor először zokog majd egy idióta pasi miatt. Persze én is voltam már az az idióta...

Sejtem, hogy nem velem fogja megvitatni a szerelmi életét – pedig lehet, hogy jobb tanácsokat tudnék adni, mint a majdani barátnői vagy az anyja, mert én látom a férfi oldalt -, de az tuti, hogy szívlapáttal a kezemben fogok bemutatkozni a lányom pasijának!

Zénó mosolyog, de a szemén látom, hogy bár viccel - mint általában -, itt is a tréfa fele igaz. A fagyi most valóban visszanyal – hogy az ő szavaival éljek, és isten óvja azt a sihedert, aki meg meri majd bántani apuci kicsi lányát.

Forrás: she.hu